Ezért arra gondoltak, hogy megoldják a dolgot politikai pártok nélkül. A Civil Összefogás Szövetség – magához gyűjtötte a működő egyesületeket, alaptványokat, szakszervezeteket. Egyetlen egy alapcél volt: a működtetés, az ideológiai háttér ebben az esetben teljesen érdektelen volt. Természetesen szélsőségek pld neonáci csoportok nem lehettek tagjai ennek az egyesülésnek, mit ahogy azok sem, akik alapszabályukban rögzítették a folyamatos gyűlölködés programját.

 A Civil Összefogás Egyesület, miután 100 ezer tagszervezete volt, könnyedén állított jelölteket.  Természetesen kétharmados győzelmük lett, így bátran nekiláttak az új alkotmány felállításhoz, amit valódi egyeztetés előzött meg.

A programjukat az alábbiak szerint határozták meg.

Cél: A magyarországi szegénység felszámolása, a magyar vállalkozói kör segítése, az energiahatékonyság növelése, az oktatás – egészségügy rendbetétele, új társadalmi szerződés megkötése adózásról – adózási morál javítása, a gyűlölködés felszámolása, a korrupció visszaszorítása

 A megoldási program az alábbi volt:

Valódi szakértőkkel egyeztettek a szakterületekről, az egyes szakterületeket valódi szakmai vezetők vezették, aki sok-sok vita árán jutottak el konszenzusos megoldásokra melyek a rövid távú érdekek mellett a hosszú távú hatásokat is figyelembe vették.

Az emberek elkezdtek gondolkodni, hogy valóban mi lehet a legjobb megoldás egy adott problémára, figyelembe véve minden esetben az együttműködés lehetőségét.

Rengeteg rossz ötlet és jó ötlet volt, de mindegyik arra épített, hogy a problémákat helyi szinten, decentralizáltan lehet jól megoldani.

Az ország fejlődésnek indult, kiemelt turista célponttá vált, mert a helyi közösségek olyan erőt tudtak felmutatni,  ami példaértékű volt, s ezzel Magyarország elérte, hogy valóban új közgazdaságtan jöjjön létre, ahol végre nem a pénz, hanem az emberek játszották a főszerepet.

A szabadalmak, feltalálások soha nem látott virágzásnak indultak, a természettudományos oktatás színhelye az országos szinten 2000 interaktív laboratóriumban működött, melyeket a helyi közösségek hoztak létre.

A magyarok alkotó nemzetté váltak, a tévénézési idő lecsökkent egy órára, a fiatalok sem az interneten múlatták csak az időt, megtanultak az iskolában például kertet művelni is.

Aki a libelárbolsevista, fidesznáci stb kifejezéseseket használta másik embertársára 1 év börtönt kapott. A gyűlölködésnek vége lett, az emberek mosolyogtak az utcákon.

A boldogságmutató az egekbe szökött.

Legyen így.)

 Nem kell a szép új világ..

Olvasom több-kevesebb lelkesebb lelkesedéssel az online hírekhez és a Facebookon megosztott hírekhez  kapcsolódó kommentözönt. Együttműködő kommunikációnak kevés nyoma akad. Vagy teljesen átmegy személyeskedésbe vagy csak sima dominációba, vagy megtorló jellegébe, ezek mindegyikének rendkívül káros a hatása, mindenesetre jól állunk rákbetegségekben is. A bűnbak projekt hívői a gyűlölködéssel mérgezik magukat és embertáraikat, a világosabb gondolkodásúak pedig azért mérgeződnek, mert nem értik meg mások gondolkodását.

A legjobban pedig a nemzeti összekaccsintás rendszere tetszik, ők is loptak, mi is lopunk. „Hogy precedenst teremtsen, gondolom. Méghozzá azért, hogy ha a jövőben elűznék a hatalomból, az ellenségei tudják: minden elnök – még a legaljasabbak is – különleges bánásmódot érdemelnek. Elvégre, ki tudja, meddig tart a hatalma” Suzanne Collins: A kiválasztott

Kezd teljesen egyértelművé válni az ország elmúlt 25 év történelme, a mindenkori politikai-gazdasági elit újratermelte önmagát és tökéletesen mindegy, hogy ideológiai területen mit képvisel, a legfontosabb a hatalom megszerzése és megtartása. Nem véletlenül nem történtek nagy elszámolások és nem véletlenül nem fognak történni nagy elszámolások.

Lehet hivatkozni arra, hogy a liberális kapitalizmus némileg zsákutcába fordult, s ez így is van némileg, mert szemmel láthatóan az az ábránd nem jött be, hogy a tőkések adományozni fognak és a köz érdekét fontosabbnak tartják saját maguk érdekénél. Mint ahogy a korrupció valóságában is fontosabb az egyéni érdek, mint a közérdek. A szocializmus sem tűnt jó megoldásnak, mert a hatalom ott is túlburjánzott.

Lehetséges-e együttműködésen alapuló társadalmi berendezkedést létrehozni Magyarországon, vagy mindig harci mezőkben villogó kinek van igaza viták lesznek?

Lesz-e még 500 év arra, hogy a múltból tanulva élhető jövője legyen a nemzedékeknek? Ami a jelenben jó ötletnek tűnik, nem mindig állja ki az idő próbáját. Kísérletezni sajnos a történelemmel nem lehet, de néha érdemes végiggondolni, hogy milyen események vezettek el idáig.

Mátyás állama nem tudott rendszerré válni, s azt gondolom a török hódoltsággal kezdődött a népi túlélőjáték. A mohácsi csata után gyorsan 3 király is lett, nehogy összefogás legyen, s utána ez mindig így ment. Az egyének túlélnek, megkötik az alkujukat, bármilyen rendszert képesek vagyunk fenntartani, nyilas, kommunista, konzervatív – teljesen mindegy.

Sikerült elérni egy teljesen értékeiben szétesett társadalmi valóságba, ami az önbecsapás művészetét nagyon magas szintre emelte, és az egyéni alkuk is egyre szűkülnek.

Magyarország nem áll túl jól a boldogság ügyben. Ezen lehet segíteni. Ausztráliában például lesz boldogságkonferencia, ha esetleg néhány ember eljutna oda, értékes tapasztalatokkal gazdagíthaná honunkat ez ügyben.

3 videót néztem végig, mert kissé szakadóban volt ma is cérna - Saul fia díja kapcsán felpezsgő kommenthalmaz nem tett jót nekem. Ezért elkezdtem boldogság után nézni, 3 videót néztem végig, a legutolsót már alacsony figyelmi intenzitással, így arról nem is írok. 

Forrás: Eurostat portfolio.hu

 Prof Ed Diener :

What You Need To Be Happy by Professor 

'The new science of happiness' at Happiness & Its Causes 2013

 Prof Ed Diener első előadásában némileg a 100 pszichológussal ért egyet Bagdy Emőkével szemben, nem mindenkinek a gyermeáldás adja a boldogságot. 

A második előadás roppant érdekes volt, eltűnődtem, ha a magyar lakosságnak választ kellene adni azokra a kérdésekre, hogy tegnap mosolygoott-e, örült valaminek - nem sokan válaszolnának igennel. 

Arra kérdésre, hogy tegnap volt-e negatív érzelme: rosszkedve, szomorúság, düh, aggodalom, viszonylag sok igen válasz érkezne. Vélhetően Ausztráliához képest fordított arányok lennének. 

Mi az oka a boldogságnak, ez nagyon sok kutatás tárgya. Prof Ed Diener ezt a választ adta.

 Jó hangulatban az emberek önzetlenebbek, legyél önzetlen, az emberek jobb hangulatban lesznek. Politikai célként ez jó lehet, persze az önzetlenségnek nem kizárólagos célja lehet a rokoni, baráti kör. Mindenesetre a boldogságnak nagyon jó következményei vannak, ezért is érdemes lenne ezen dolgozni. A boldogság jó az egyénnek és a társadalomnak. Meg kell határozni az elégedetlenséghez  vezető feltételeket. Hogy mi az a natioanal accounts of SWB - nem tudtam megfejteni, úgysincs nekünk olyan szerintem. NA és PA rövidítésre sem találtam jó választ, aki tudja, írja meg. 

“Mi vagyunk magunk a probléma” – Kozmosz 2013.

Újévi fogadalmamhoz tartozott, hogy 2016-ban elkezdek blogot írni, heti egy posztot ígértem magamnak.  A célom alapvetően saját magam gyógyítása, hiszen egészségügyünkre – önhibáján kívül és belül – egyre nehezebb számítani. Úgyhogy marad az öngyógyulásJ , öngyógyítás Ami egyébként sem baj, mert valóban „Az emberek többsége karbantartja a kocsiját. Önt bele olajat, cserél rajta gumit, elviszi szervízbe. Foglalkozik vele. Magával viszont nem. Ez felfoghatatlan.” http://tudnodkell.info/drmeskobertalan/.

Az egy jó kérdés, hogy az erre szánt időt hogy oldom meg – munka, 4 kamasz, háztartás mellett – de végülis az embernek arra van ideje, amire akarja, vagy nem?

A probléma, ami engem éget, foglalkoztat az együttműködés lehetősége. Médiafogyasztásomat tekintve – tévét nem nézek, rádiót nem hallgatok – híreket, háttérelemzéseket online olvasok, kivéve néhány szaklapot ld Rubicont néha.  Nagyon törekszem arra, hogy kormánypárt és nem kormánypárti tartalmakat is olvassak.

Hozzáteszem a remekül kialakult korrupciós lánchoz is kiváló együttműködés kell, persze játékelmélet szerint időnként valakit bedöntenek vagy ő dönti be  a játékot. Erre kiváló példa Simicska, Orbán háború.

Ami számomra érdekesség, hogy igazából tökéletesen rosszul értelmezett fogalmakkal operálunk. Ennek egyik legszebb példája az Ákos háborúban használt – liberálfasiszta – kifejezés. Vég nélkül megy a címkézés, de ez szemmel láthatóan nem visz előre.

Az a nagy kérdés számomra, hogy meddig lehet így működni, meddig leszünk  hatalmi politika játékszere, ami az „oszd meg és uralkodj politikáját” ily sikeresen működteti.  Igazából ideológiai szinten teljesen mindegy, melyik oldal kívánja ezt, az elmúlt 25 évben a mindenkori politikai elit nem fordított figyelmet az anómiás, értékvesztett társadalom kohéziójára, ehelyett a gyűlölet, a bűnbak keresés, a folyamatos ellenségképzés járja át a mindennapokat.

Így csak az állampolgárokon, azaz rajtunk múlik, hogy mennyire vagyunk képesek együttműködéseket létrehozni azért, hogy ne feltétlenül Európa egyik legdepressziósabb, legboldogtalanabb népe legyünk jövőkép nélkül.

Miután korrupciós láncok, elosztások kiválóan műkődnek nálunk, együttműködés alapon, ezek célja egyértelműen a kijelölt, megfelelő személyek magánvagyonának növelése. Lehetne esetleg olyan cél is, hogy működjön jól az oktatás, az egészségügy. Ehhez persze együttműködés kellene, úgy hogy nincs magánvagyon növekedési cél.  Működtetési cél van, és ez nehezen megfogható.

Teljesen egyértelműen kialakult egy új politikai-gazdasági elit a rendszerváltozás után , ami természetes folyamat. Az alapja viszont az ország működtetését, fejlődését nem szolgálja megfelelően.  A magánvagyonok nem jelennek meg munkahelyteremtő erőként, nem jelentenek befektetést Magyarországba.

“Előállítható mesterségesen a nagy nemzeti burzsoázia?

- Az illúzió, hogy Magyarországon lehet úgy hazai vállalkozói réteget létrehozni, hogy ezek a vállalkozók nem tanulják meg az üzleti élet és a piaci verseny alapjait sem. A holdudvarból kiemelt vállalkozók úgy jutnak előnyökhöz, hogy azokat haveri alapon, politikai kapcsolataik révén intézték (például személyre szabott jogszabályokkal), és így pénzt síbolhatnak ki a költségvetésből. Ezek a jutalmazottak soha nem fogják megtanulni, hogy ha a források egyszer elapadnak, hogyan kell helyt állni a piacon, sosem fognak boldogulni Magyarországon kívül, tiszta versenykörnyezetben. Nem tudják, hogyan kell mondjuk egy építőipari cégnek külföldön is megbízáshoz jutni, egy kereskedelmi vállalkozásnak más országban piacot építeni, egy pénzügyi vállalkozásnak versengő körülmények között helytállni, egy médiacégnek úgy érvényesülni, hogy a reklámbevételekért a piacon kell megküzdeni és nem a költségvetési pénzekből minél többet kikanyarítani. Ezek a cégek addig léteznek, amíg pumpálják őket korrupciós pénzekkel. A versenyképesség hiánya is okozza, hogy a diadalmas szólamokon kívül nem sok eredményt értünk el sem Kínában, sem az arab térségben. Ott olyan versenytársakkal kell(ene) megmérkőznünk, mint a németek, az amerikaiak, japánok”

Oszkó Péter

http://nepszava.hu/cikk/1081798-az-allam-a-korrupcio-fogsagaba-esett

Szóval van feladata az állampolgároknak is, például érdemes elolvasni ezt a tanulmányt.

http://tarsadalominformatika.elte.hu/tananyagok/kriziskommunikacio/lecke5_lap1.html

Együttműködés

Az együttműködés interakciók sorozata olyan társadalmi cselekvők között, akik segíteni akarnak más embereken, és akik cselekedetei ténylegesen segítenek is azoknak, akiknek a segítségre szükségük van. Az együttműködésben a felek között hatékony kommunikáció zajlik. A felek jól megfogalmazott gondolatokat vitatnak meg egymással. A kényszerítés helyét a meggyőzés veszi át.

Az együttműködő felek között a viszonyt a barátságosság, a nyíltság és a segítőkészség uralja. Az együttműködő csoportok tagjai rendszerint magasra értékelik önmagukat, s arra számítanak, hogy a másik csoport tagjai is magasra értékelik őket.

Az együttműködés az alapvető nézetek hasonlóságának érzését kelti fel az együttműködő csoportok mindegyikében. Az együttműködő csoportok tagjai kölcsönösen magabiztosan vállalják a csoportban való tagságukat.

Az együttműködő csoportok tagjai tudják, hogy a saját erejük nő azzal, ha hozzájárulnak ahhoz, hogy a másik csoport tagjainak erőforrásai (tudás, készségek, anyagi javak nőjenek. A segítőkészség politikája azon a felismerésen alapszik, hogy ha a saját erő növelése egyben a másik fél erejét is növeli, s az előnyök kölcsönösen nőnek azzal, ha mindkét fél fejlődik.

Az érdekek az együttműködésben is ütközhetnek. Az együttműködő felek érdekeinek konfliktusa közös probléma, melynek megoldása mindegyik fél dolga. Együttműködéskor a felek nem kérdőjelezik meg a másik érdekének legitimitását, hanem közösen keresik a valamennyi érdekelt szükségleteit figyelembe vevő kompromisszumot.

Az együttműködés jellegzetesen olyan kapcsolat, melyben mindegyik fél nyer. A versengés, ezzel ellentétesen, olyan kapcsolat, melyben az egyik fél nyer, a másik meg veszít. A játékelméleti előfeltevések alapján végzett kísérleti kutatások eredményei azt mutatják, hogy az együttműködés pozitív hatással van a kísérleti személyek lelki állapotára, míg a versengés feszültséget és idegességet vált ki a részvevőkben.

A versengés és az együttműködés eredete

Morton Deutsch a következőképpen fogalmazta meg a társadalmi kapcsolatok nyers törvényét: „egy adott társadalmi kapcsolatra jellemző folyamatok és hatások létrehozzák az adott társadalmi kapcsolatot”. Ha elfogadjuk a nyers törvényt, mely szerint egy adott kapcsolat hatásai megerősítik az adott kapcsolatot, akkor be kell látnunk, hogy egy adott típusú kapcsolat nem alakulhat át másik típusú kapcsolattá, amíg az adott kapcsolat típusára jellemző folyamatok és hatások tartanak. A pozitív attitűd, a hasonlóságok észlelése, a nyílt kommunikáció és a másik jólétének emelésére irányuló orientáció mind-mind együttműködést hoz létre és tart fenn, míg a negatív attitűd, a különbségek észlelése, a zárt kommunikáció és a másik kisemmizésére irányuló orientáció, versengést hoz létre és azt is tart fenn. És megfordítva is ez a helyzet: az együttműködés pozitív attitűdöt, a hasonlóságok észlelését, nyílt kommunikációt és a másik számára elérhető források növelését eredményezi. A versengés fordított hatásokkal jár: negatív attitűd, a különbségek észlelése, a zárt kommunikáció, a másiknak okozott hátrány jár vele.

Ha azt akarjuk, hogy a társadalmi környezetben az a felfogás váljon uralkodóvá, mely a kapcsolat mindegyik résztvevője esetében természetesnek tekinti a nyereséget, akkor az érdekeltségi rendszerben alapvető változásokat kell végbevinni, melyek következtében a jutalmak, előnyök, kedvezmények láttán az emberek nem gondolhatnak arra, hogy csak akkor járnak jól, ha egyikük nyer, s a másik veszít. Könnyebb létrehozni egy nyerő-nyerő helyzetet, ha a kultúra azt támogatja. A támogatás forrása lehet a média, az elit példaadása, az iskola és a közösség maga.

A döntéshozók akaratától függenek azok a döntések, melyek eredményeként az egyes csoportok együttműködnek vagy versenyeznek egymással. A döntéshozatalban nem vesz részt minden csoporttag. A történelem azt mutatja, hogy egyes emberek kiválasztódnak a társadalmi cselekvő szerepére. Nem minden csoporttag vesz részt a döntéshozatali folyamatban. Azok döntéshozók, akik meghatározzák az érdekeket, amelyek megszabják, hogy a csoportokat az együttműködés vagy a versengés útjára lépjenek. A többiek „potyautasok”, vagy ahogyan Castells nevezi őket, a „történelemcsinálás önző parazitái”. (Castells, 2009. 300.o.)

Bizalom

A bizalom a jövőbe nyíló empátiaként határozható meg. A bizalom egy elvárás, melynek alapján az interakciók résztvevői arra számíthatnak, hogy találkozásaik és ügyleteik a gyanakvás és a bizalmatlanság által támasztott akadályok nélkül, zökkenőmentesen zajlanak a jövőben, mint ahogy zajlottak a múltban. A társadalomtudományi szakirodalom különös figyelmet szentel a bizalomnak, hangsúlyozva, hogy a bizalom az a „ragasztó”, mely az embereket a társadalomban együtt tartja. Ezzel szemben a bizalmatlanság az embereket szétválasztja egymástól, megakadályozva őket abban, hogy hidakat építsenek egymás között (Seligman, 1997). Az emberek közötti kapcsolatok „ragasztóanyagaként” működő bizalmon kívül a bizalomnak van egy másik változata is, mely az intézmények zökkenőmentes, írott és íratlan szabályoknak megfelelő működésének reményét foglalja magában. (Fukuyama, 1997).

A bizalom építése és a bizalom helyreállítása a társadalmi konfliktusok megoldásának előfeltétele. Huncsik Péter Szlovákiában magyarok és szlovákok között végzett vizsgálatai azt mutatják, hogy a bizalom szintje a két nemzeti csoport tagjai között akkor növelhető, ha közös perspektívákat látnak maguk előtt, s nem félnek egymástól (Huncik,1999).

A bizalom paradoxona, hogy a jelent alakítja a jövőből nézve. A bizalom annak a reménye, hogy a másik szándékai összhangban vannak a saját szándékainkkal. A bizalomra alapozott kapcsolatok hosszú távú együttműködést eredményezhetnek, mely lehetőséget nyújt az önmegvalósításra és a közösen fontosnak tartott célok elérésére.

A csoportok közötti bizalom építése a puszta ésszerűség alapján létrehozott kapcsolatokkal is elképzelhető. Ez a számításra épített bizalom. A számításra alapozott bizalomban a megbízhatóság számít. A számításra épített bizalom azonban tovább erősíthető az azonosulásra alapozott bizalom által, melyben az értékek számítanak. Ha a felek közös értékekben hisznek, akkor a kapcsolat abban az esetben is fennmarad. ha nincs olyan racionális érdek, amely összekovácsolná őket.

A bizalmatlanság azonban sosem zárható ki teljesen a kapcsolatokból. A legtöbb kapcsolatban egyszerre van jelen a bizalom és a bizalmatlanság. Ez az ambivalencia megbéníthatja a kapcsolatot. A bizalom tehát folyamatos karbantartásra szorul, melynek során a minimalizálni kell a bizalmatlansághoz vezető tényezőket, mindenekelőtt kerülni kell az önhittséget.

A bizalom karbantartásának része, hogy a felek sosem tanúsítanak megbízhatatlanságra utaló viselkedést, nem kritizálják egymást feleslegesen, s nem ellenségeskednek egymással. Olyan esetek előfordulásakor, amelyek a bizalom sérülését hozzák magukkal, a bizalom sérüléséért felelős egyéneknek ajánlatos bocsánatot kérniük, és őszinte magyarázatot kell adniuk arra, hogy miért viselkedtek gyanús módon. Ha a bizalomra alapozott elvárások megsértése által okozott sérelemért nincs aki elnézést kérjen, nincs aki vállalja a felelősséget akkor a felébredt bizalmatlanság lecsillapítására nincs remény.

A kommunikáció kritikus szerepet tölt be a bizalom fenntartásában. A bizalom megtörésével a társadalmi kapcsolatok válságos állapotba kerülnek. A válság megoldása érdekében helyre kell állítani partnerek közötti bizalmat. A bizalom helyreállításának alapja az érdekek, a célok, érdeklődések, értékek és elvek közössége, ami nélkül hosszú távon nem működik a bizalom. Az idő faktor kulcsfontosságú. A bizalom próbája a kapcsolatban, hogy a felek mennyi időt töltöttek el egymással anélkül, hogy kétely, bizalmatlanság, ambivalencia ébredt volna bennük egymás iránt. A közös ráhangolódás, a közös érdekek, értékek, normák kialakulása sok időt kíván. Egészében véve a bizalom az általunk birtokolt társadalmi tőke legértékesebb része.