“Mi vagyunk magunk a probléma” – Kozmosz 2013.

Újévi fogadalmamhoz tartozott, hogy 2016-ban elkezdek blogot írni, heti egy posztot ígértem magamnak.  A célom alapvetően saját magam gyógyítása, hiszen egészségügyünkre – önhibáján kívül és belül – egyre nehezebb számítani. Úgyhogy marad az öngyógyulásJ , öngyógyítás Ami egyébként sem baj, mert valóban „Az emberek többsége karbantartja a kocsiját. Önt bele olajat, cserél rajta gumit, elviszi szervízbe. Foglalkozik vele. Magával viszont nem. Ez felfoghatatlan.” http://tudnodkell.info/drmeskobertalan/.

Az egy jó kérdés, hogy az erre szánt időt hogy oldom meg – munka, 4 kamasz, háztartás mellett – de végülis az embernek arra van ideje, amire akarja, vagy nem?

A probléma, ami engem éget, foglalkoztat az együttműködés lehetősége. Médiafogyasztásomat tekintve – tévét nem nézek, rádiót nem hallgatok – híreket, háttérelemzéseket online olvasok, kivéve néhány szaklapot ld Rubicont néha.  Nagyon törekszem arra, hogy kormánypárt és nem kormánypárti tartalmakat is olvassak.

Hozzáteszem a remekül kialakult korrupciós lánchoz is kiváló együttműködés kell, persze játékelmélet szerint időnként valakit bedöntenek vagy ő dönti be  a játékot. Erre kiváló példa Simicska, Orbán háború.

Ami számomra érdekesség, hogy igazából tökéletesen rosszul értelmezett fogalmakkal operálunk. Ennek egyik legszebb példája az Ákos háborúban használt – liberálfasiszta – kifejezés. Vég nélkül megy a címkézés, de ez szemmel láthatóan nem visz előre.

Az a nagy kérdés számomra, hogy meddig lehet így működni, meddig leszünk  hatalmi politika játékszere, ami az „oszd meg és uralkodj politikáját” ily sikeresen működteti.  Igazából ideológiai szinten teljesen mindegy, melyik oldal kívánja ezt, az elmúlt 25 évben a mindenkori politikai elit nem fordított figyelmet az anómiás, értékvesztett társadalom kohéziójára, ehelyett a gyűlölet, a bűnbak keresés, a folyamatos ellenségképzés járja át a mindennapokat.

Így csak az állampolgárokon, azaz rajtunk múlik, hogy mennyire vagyunk képesek együttműködéseket létrehozni azért, hogy ne feltétlenül Európa egyik legdepressziósabb, legboldogtalanabb népe legyünk jövőkép nélkül.

Miután korrupciós láncok, elosztások kiválóan műkődnek nálunk, együttműködés alapon, ezek célja egyértelműen a kijelölt, megfelelő személyek magánvagyonának növelése. Lehetne esetleg olyan cél is, hogy működjön jól az oktatás, az egészségügy. Ehhez persze együttműködés kellene, úgy hogy nincs magánvagyon növekedési cél.  Működtetési cél van, és ez nehezen megfogható.

Teljesen egyértelműen kialakult egy új politikai-gazdasági elit a rendszerváltozás után , ami természetes folyamat. Az alapja viszont az ország működtetését, fejlődését nem szolgálja megfelelően.  A magánvagyonok nem jelennek meg munkahelyteremtő erőként, nem jelentenek befektetést Magyarországba.

“Előállítható mesterségesen a nagy nemzeti burzsoázia?

- Az illúzió, hogy Magyarországon lehet úgy hazai vállalkozói réteget létrehozni, hogy ezek a vállalkozók nem tanulják meg az üzleti élet és a piaci verseny alapjait sem. A holdudvarból kiemelt vállalkozók úgy jutnak előnyökhöz, hogy azokat haveri alapon, politikai kapcsolataik révén intézték (például személyre szabott jogszabályokkal), és így pénzt síbolhatnak ki a költségvetésből. Ezek a jutalmazottak soha nem fogják megtanulni, hogy ha a források egyszer elapadnak, hogyan kell helyt állni a piacon, sosem fognak boldogulni Magyarországon kívül, tiszta versenykörnyezetben. Nem tudják, hogyan kell mondjuk egy építőipari cégnek külföldön is megbízáshoz jutni, egy kereskedelmi vállalkozásnak más országban piacot építeni, egy pénzügyi vállalkozásnak versengő körülmények között helytállni, egy médiacégnek úgy érvényesülni, hogy a reklámbevételekért a piacon kell megküzdeni és nem a költségvetési pénzekből minél többet kikanyarítani. Ezek a cégek addig léteznek, amíg pumpálják őket korrupciós pénzekkel. A versenyképesség hiánya is okozza, hogy a diadalmas szólamokon kívül nem sok eredményt értünk el sem Kínában, sem az arab térségben. Ott olyan versenytársakkal kell(ene) megmérkőznünk, mint a németek, az amerikaiak, japánok”

Oszkó Péter

http://nepszava.hu/cikk/1081798-az-allam-a-korrupcio-fogsagaba-esett

Szóval van feladata az állampolgároknak is, például érdemes elolvasni ezt a tanulmányt.

http://tarsadalominformatika.elte.hu/tananyagok/kriziskommunikacio/lecke5_lap1.html

Együttműködés

Az együttműködés interakciók sorozata olyan társadalmi cselekvők között, akik segíteni akarnak más embereken, és akik cselekedetei ténylegesen segítenek is azoknak, akiknek a segítségre szükségük van. Az együttműködésben a felek között hatékony kommunikáció zajlik. A felek jól megfogalmazott gondolatokat vitatnak meg egymással. A kényszerítés helyét a meggyőzés veszi át.

Az együttműködő felek között a viszonyt a barátságosság, a nyíltság és a segítőkészség uralja. Az együttműködő csoportok tagjai rendszerint magasra értékelik önmagukat, s arra számítanak, hogy a másik csoport tagjai is magasra értékelik őket.

Az együttműködés az alapvető nézetek hasonlóságának érzését kelti fel az együttműködő csoportok mindegyikében. Az együttműködő csoportok tagjai kölcsönösen magabiztosan vállalják a csoportban való tagságukat.

Az együttműködő csoportok tagjai tudják, hogy a saját erejük nő azzal, ha hozzájárulnak ahhoz, hogy a másik csoport tagjainak erőforrásai (tudás, készségek, anyagi javak nőjenek. A segítőkészség politikája azon a felismerésen alapszik, hogy ha a saját erő növelése egyben a másik fél erejét is növeli, s az előnyök kölcsönösen nőnek azzal, ha mindkét fél fejlődik.

Az érdekek az együttműködésben is ütközhetnek. Az együttműködő felek érdekeinek konfliktusa közös probléma, melynek megoldása mindegyik fél dolga. Együttműködéskor a felek nem kérdőjelezik meg a másik érdekének legitimitását, hanem közösen keresik a valamennyi érdekelt szükségleteit figyelembe vevő kompromisszumot.

Az együttműködés jellegzetesen olyan kapcsolat, melyben mindegyik fél nyer. A versengés, ezzel ellentétesen, olyan kapcsolat, melyben az egyik fél nyer, a másik meg veszít. A játékelméleti előfeltevések alapján végzett kísérleti kutatások eredményei azt mutatják, hogy az együttműködés pozitív hatással van a kísérleti személyek lelki állapotára, míg a versengés feszültséget és idegességet vált ki a részvevőkben.

A versengés és az együttműködés eredete

Morton Deutsch a következőképpen fogalmazta meg a társadalmi kapcsolatok nyers törvényét: „egy adott társadalmi kapcsolatra jellemző folyamatok és hatások létrehozzák az adott társadalmi kapcsolatot”. Ha elfogadjuk a nyers törvényt, mely szerint egy adott kapcsolat hatásai megerősítik az adott kapcsolatot, akkor be kell látnunk, hogy egy adott típusú kapcsolat nem alakulhat át másik típusú kapcsolattá, amíg az adott kapcsolat típusára jellemző folyamatok és hatások tartanak. A pozitív attitűd, a hasonlóságok észlelése, a nyílt kommunikáció és a másik jólétének emelésére irányuló orientáció mind-mind együttműködést hoz létre és tart fenn, míg a negatív attitűd, a különbségek észlelése, a zárt kommunikáció és a másik kisemmizésére irányuló orientáció, versengést hoz létre és azt is tart fenn. És megfordítva is ez a helyzet: az együttműködés pozitív attitűdöt, a hasonlóságok észlelését, nyílt kommunikációt és a másik számára elérhető források növelését eredményezi. A versengés fordított hatásokkal jár: negatív attitűd, a különbségek észlelése, a zárt kommunikáció, a másiknak okozott hátrány jár vele.

Ha azt akarjuk, hogy a társadalmi környezetben az a felfogás váljon uralkodóvá, mely a kapcsolat mindegyik résztvevője esetében természetesnek tekinti a nyereséget, akkor az érdekeltségi rendszerben alapvető változásokat kell végbevinni, melyek következtében a jutalmak, előnyök, kedvezmények láttán az emberek nem gondolhatnak arra, hogy csak akkor járnak jól, ha egyikük nyer, s a másik veszít. Könnyebb létrehozni egy nyerő-nyerő helyzetet, ha a kultúra azt támogatja. A támogatás forrása lehet a média, az elit példaadása, az iskola és a közösség maga.

A döntéshozók akaratától függenek azok a döntések, melyek eredményeként az egyes csoportok együttműködnek vagy versenyeznek egymással. A döntéshozatalban nem vesz részt minden csoporttag. A történelem azt mutatja, hogy egyes emberek kiválasztódnak a társadalmi cselekvő szerepére. Nem minden csoporttag vesz részt a döntéshozatali folyamatban. Azok döntéshozók, akik meghatározzák az érdekeket, amelyek megszabják, hogy a csoportokat az együttműködés vagy a versengés útjára lépjenek. A többiek „potyautasok”, vagy ahogyan Castells nevezi őket, a „történelemcsinálás önző parazitái”. (Castells, 2009. 300.o.)

Bizalom

A bizalom a jövőbe nyíló empátiaként határozható meg. A bizalom egy elvárás, melynek alapján az interakciók résztvevői arra számíthatnak, hogy találkozásaik és ügyleteik a gyanakvás és a bizalmatlanság által támasztott akadályok nélkül, zökkenőmentesen zajlanak a jövőben, mint ahogy zajlottak a múltban. A társadalomtudományi szakirodalom különös figyelmet szentel a bizalomnak, hangsúlyozva, hogy a bizalom az a „ragasztó”, mely az embereket a társadalomban együtt tartja. Ezzel szemben a bizalmatlanság az embereket szétválasztja egymástól, megakadályozva őket abban, hogy hidakat építsenek egymás között (Seligman, 1997). Az emberek közötti kapcsolatok „ragasztóanyagaként” működő bizalmon kívül a bizalomnak van egy másik változata is, mely az intézmények zökkenőmentes, írott és íratlan szabályoknak megfelelő működésének reményét foglalja magában. (Fukuyama, 1997).

A bizalom építése és a bizalom helyreállítása a társadalmi konfliktusok megoldásának előfeltétele. Huncsik Péter Szlovákiában magyarok és szlovákok között végzett vizsgálatai azt mutatják, hogy a bizalom szintje a két nemzeti csoport tagjai között akkor növelhető, ha közös perspektívákat látnak maguk előtt, s nem félnek egymástól (Huncik,1999).

A bizalom paradoxona, hogy a jelent alakítja a jövőből nézve. A bizalom annak a reménye, hogy a másik szándékai összhangban vannak a saját szándékainkkal. A bizalomra alapozott kapcsolatok hosszú távú együttműködést eredményezhetnek, mely lehetőséget nyújt az önmegvalósításra és a közösen fontosnak tartott célok elérésére.

A csoportok közötti bizalom építése a puszta ésszerűség alapján létrehozott kapcsolatokkal is elképzelhető. Ez a számításra épített bizalom. A számításra alapozott bizalomban a megbízhatóság számít. A számításra épített bizalom azonban tovább erősíthető az azonosulásra alapozott bizalom által, melyben az értékek számítanak. Ha a felek közös értékekben hisznek, akkor a kapcsolat abban az esetben is fennmarad. ha nincs olyan racionális érdek, amely összekovácsolná őket.

A bizalmatlanság azonban sosem zárható ki teljesen a kapcsolatokból. A legtöbb kapcsolatban egyszerre van jelen a bizalom és a bizalmatlanság. Ez az ambivalencia megbéníthatja a kapcsolatot. A bizalom tehát folyamatos karbantartásra szorul, melynek során a minimalizálni kell a bizalmatlansághoz vezető tényezőket, mindenekelőtt kerülni kell az önhittséget.

A bizalom karbantartásának része, hogy a felek sosem tanúsítanak megbízhatatlanságra utaló viselkedést, nem kritizálják egymást feleslegesen, s nem ellenségeskednek egymással. Olyan esetek előfordulásakor, amelyek a bizalom sérülését hozzák magukkal, a bizalom sérüléséért felelős egyéneknek ajánlatos bocsánatot kérniük, és őszinte magyarázatot kell adniuk arra, hogy miért viselkedtek gyanús módon. Ha a bizalomra alapozott elvárások megsértése által okozott sérelemért nincs aki elnézést kérjen, nincs aki vállalja a felelősséget akkor a felébredt bizalmatlanság lecsillapítására nincs remény.

A kommunikáció kritikus szerepet tölt be a bizalom fenntartásában. A bizalom megtörésével a társadalmi kapcsolatok válságos állapotba kerülnek. A válság megoldása érdekében helyre kell állítani partnerek közötti bizalmat. A bizalom helyreállításának alapja az érdekek, a célok, érdeklődések, értékek és elvek közössége, ami nélkül hosszú távon nem működik a bizalom. Az idő faktor kulcsfontosságú. A bizalom próbája a kapcsolatban, hogy a felek mennyi időt töltöttek el egymással anélkül, hogy kétely, bizalmatlanság, ambivalencia ébredt volna bennük egymás iránt. A közös ráhangolódás, a közös érdekek, értékek, normák kialakulása sok időt kíván. Egészében véve a bizalom az általunk birtokolt társadalmi tőke legértékesebb része.