Olvasom több-kevesebb lelkesebb lelkesedéssel az online hírekhez és a Facebookon megosztott hírekhez  kapcsolódó kommentözönt. Együttműködő kommunikációnak kevés nyoma akad. Vagy teljesen átmegy személyeskedésbe vagy csak sima dominációba, vagy megtorló jellegébe, ezek mindegyikének rendkívül káros a hatása, mindenesetre jól állunk rákbetegségekben is. A bűnbak projekt hívői a gyűlölködéssel mérgezik magukat és embertáraikat, a világosabb gondolkodásúak pedig azért mérgeződnek, mert nem értik meg mások gondolkodását.

A legjobban pedig a nemzeti összekaccsintás rendszere tetszik, ők is loptak, mi is lopunk. „Hogy precedenst teremtsen, gondolom. Méghozzá azért, hogy ha a jövőben elűznék a hatalomból, az ellenségei tudják: minden elnök – még a legaljasabbak is – különleges bánásmódot érdemelnek. Elvégre, ki tudja, meddig tart a hatalma” Suzanne Collins: A kiválasztott

Kezd teljesen egyértelművé válni az ország elmúlt 25 év történelme, a mindenkori politikai-gazdasági elit újratermelte önmagát és tökéletesen mindegy, hogy ideológiai területen mit képvisel, a legfontosabb a hatalom megszerzése és megtartása. Nem véletlenül nem történtek nagy elszámolások és nem véletlenül nem fognak történni nagy elszámolások.

Lehet hivatkozni arra, hogy a liberális kapitalizmus némileg zsákutcába fordult, s ez így is van némileg, mert szemmel láthatóan az az ábránd nem jött be, hogy a tőkések adományozni fognak és a köz érdekét fontosabbnak tartják saját maguk érdekénél. Mint ahogy a korrupció valóságában is fontosabb az egyéni érdek, mint a közérdek. A szocializmus sem tűnt jó megoldásnak, mert a hatalom ott is túlburjánzott.

Lehetséges-e együttműködésen alapuló társadalmi berendezkedést létrehozni Magyarországon, vagy mindig harci mezőkben villogó kinek van igaza viták lesznek?

Lesz-e még 500 év arra, hogy a múltból tanulva élhető jövője legyen a nemzedékeknek? Ami a jelenben jó ötletnek tűnik, nem mindig állja ki az idő próbáját. Kísérletezni sajnos a történelemmel nem lehet, de néha érdemes végiggondolni, hogy milyen események vezettek el idáig.

Mátyás állama nem tudott rendszerré válni, s azt gondolom a török hódoltsággal kezdődött a népi túlélőjáték. A mohácsi csata után gyorsan 3 király is lett, nehogy összefogás legyen, s utána ez mindig így ment. Az egyének túlélnek, megkötik az alkujukat, bármilyen rendszert képesek vagyunk fenntartani, nyilas, kommunista, konzervatív – teljesen mindegy.

Sikerült elérni egy teljesen értékeiben szétesett társadalmi valóságba, ami az önbecsapás művészetét nagyon magas szintre emelte, és az egyéni alkuk is egyre szűkülnek.